A gordikánok nem ismerték a sötétet. Nem ismerték a rosszat, a gonoszságot és a szomorúságot. Világukban a szeretet irányított mindent. Gotas, a teremtojük annyira hatalmas volt, hogy gonosz ikertestvérét, Satogot eluzte az általa teremtett bolygóról. Megtiltotta neki még azt is, hogy a bolygó közelébe merészkedjen, így az ott élok nem is hallottak róla soha...
...civilizációkkal késobb a gordikánok félig élo, félig gép (holttestekbol összerakott) robot-madarakat használnak hulladékuk és halottaik elszállítására, úgynevezett "keselyuket". A keselyuk kiviszik a hulladékot az urbe, és napjukba dobják elégni.
A gonosz Satog több ezer éven át ólálkodik a bolygó közelében, várva a megfelelo alkalomra ahhoz, hogy romlásba taszíthassa Gotas szeretett világát...
Egyszer, amikor évezredek után végre alkalom kínálkozik, Satog elfog egy keselyut, és élteto, sötét szikrát gyújt szemében, megfertozi a gonosz tudással. Ez az egy apró kezdet elég ahhoz, hogy minden rosszra kezdjen fordulni.
A félig élo, félig holt robotkeselyuk öntudatukra ébrednek, és tönkreteszik saját világukat. Ez sem elég nekik, el akarják pusztítani a Napistent is, mert oket már a sötétség hajtja, és nincs szükségük fényre.
A Napisten nem tud elbánni a hihetetlen méreteket öltött gonosz keselyu-sereggel és technológiájukkal. Emberi alakot öltve menekülore fogja hát, a keselyuk pedig nyomába erednek!
Bolygókon, korokon és tereken át, idoben oda és vissza ugrálva kezdetét veszi a monumentális harc, a soha véget nem éro üldözés.
Kezdetét veszi "A napisten háborúja"!
